Liptai Claudia, és az önbecsülés

Ganxsta  Zolee szerin Liptai Claudia nemi szerve közügy. Szerintem nem az, de emiatt nem hiszem hogy prûd volnék.

Nincs bajom az erotikus képekkel, a mûvészettel pedig végképp nincs. Mindamellett a Playboy képei tényleg szépek, mint ahogyan a modell (Liptai) is jó téma/modell egy fotózáshoz. Megannyi mûalkotás köszönheti létét egy-egy ledér hölgynek, ugyanakkor nem hiszem, hogy egy-egy ilyen témát (akt) választó mûvész rombolta volna a közerkölcsöt, még ha önmagáét rombolta is úgy általában. A szexualitás örökzöld téma, létezésünk egyik mozgatórugója. Tehát nincs vele baj. Más kategóriába tartozik viszont, ha a modell megszólal. Most ugyebár elmozdulhatnánk egy olyan irányba, ahol is megkérdeznénk, vajh hová is vezetett volna, ha pl. Toulouse Lautrec  egyik-másik hasonló témájú modellje, erkölcsi önigazolásba kezd. Elmehetnénk ez irányba is, és bizonyára máshová jutnánk. Hiszen a feslett erkölcsû mûvész bordélyházakban alkotta meg egyik leghíresebb festménysorozatát. Mit is mondott volna az alkalmi modell? Nyilván nem azt, hogy az elkészült képek „visszaadták nõiességét és magabiztosságát”. A pénzt viszont bizonyára ugyanúgy megemlítette volna. Az elkészült festmények viszont jók lettek. 

 

Nos tehát nem gondolom, hogy jó dolog, ha a modell megszólal. A modell inspirál, ihlet, és jó esetben csöndbe marad. Máskülönben olyan butaságok hagyják el a száját, hogy vetkõzzék le minden harmincas évei végén járó nõ aki csak teheti, mert ezzel bizony önbecsülést, és nõies önbizalmat kaphat. Kérdés persze, hogy a szomszéd Kata –aki ugyancsak amolyan rubens-i szépség– hogyan viselné azt a tekintélyesebb összeget felemésztõ zsírpárnaolvasztó kezelést, hogy szülés elõtti fotókompatibilitását visszanyerje. Abban sem vagyok biztos, hogy a minden háziasszony számára melegen ajánlott fényképezkedés, valóban visszaadná nõiességüket és magabiztosságukat. A nõiesség ugyanis nem azonos a vágykeltéssel. Egy nõ véleményem szerint attól nõ, hogy akként viszonyulnak hozzá. Ez nyilván kisugárzás kérdése is. A hét fõbûn ötletét egyébként díjazom. A megvalósítás is jól sikerült. A „nem magyarázkodom”, típusú magyarázkodások viszont már visszatetszést keltenek. Nem gondolom, hogy különösebb kommentárt igényelne egy Playboybeli szereplés, ha már egyszer rászánta magát az aktuális színésznõ a vetkõzésre. Nem más ez, mint egy megjelenési felület, egy újabb lépcsõ a karrier során, ami remélt elõrelépést jelent. Nyilván persze itt nem is annyira a mûvészi érték számít, hanem inkább a piaci, de legalább törekvések vannak rá. Manapság már ez is valami. A másik különbség még –a Lautrec vonalon haladva a kép elõállításán kívül–, hogy itt nem is a mûvész, vagy a téma számít, hanem a modell személyisége, amit nem feltétlenül tükröz a képeken látható pózolás. Önmagában Claudia nem volna érdekes, mint ahogyan a szomszéd Kata sem az, ellenben a színésznõ-mûsorvezetõ már igen. Mindamellett még lehet példakép, pl. hogy fel tud állni egy megromlott kapcsolatból, aminek vizuális megjelenítése lehet akár a vetkõzés is. Butaságokat nyilatkozni egy verkfilmen viszont már nem biztos. Legalább is szerintem nem.

Címkék: bulvár, liptai